A felkelő
Ezerszer látta a Hold sugarát, Számtalanszor érezte a csillag bánatát. Végtelenszer szenvedte meg a föld fájdalmát, S a felhőkbe boruló ég hatalmát. Százszor járta végig az útja igazát, Most is hallgatja a Világ hazugát. Kezeit mocskolja felhők szürkesége, Mit ő maga mos ki estéről estére. Sárban térdel mindig, könnyeit hullatva, Kezében rejtve egy új világ hamuja. Napfény még nem érte a szemét és arcát, De most elindul már - a Horizonton át.
2004.04.16.
|