Szeretlek

Szeretlek

S ezt a szót tudom,

Nem tudom úgy mondani,

Hogy elhidd.

Én tudom, hogy félsz

És érzem, hogy mitől

Azt mondtad nem élsz,

S ez az üresség öl.

Én azt mondtam egyszer,

Nem félek semmitől,

De mit nem – AZ nem él,

Ki nem fél semmitől.

Én figyelek, hogy minden szó

A helyén legyen

Hogy minden pillantás

Merész legyen

Mert nem tudom

Hol van a temérdek

S az elég

Mert félek: a soktól

A szerelem is elég.

Nézd – itt vagyok én.

Védtelen – Rád bízva –

Mint egy száraz levél.

Szorítsd össze

S nézd mi lesz belőle

Halkan törik szét vén erezete

De nem sír,

Mert kemény,

Erős mint a szikla

Csak az a számtalan repedés…

De Te azt úgyse látod.

Mi ketten olyanok vagyunk,

Mint két öreg fa.

Bölcsek, tudunk mindent,

De a virágzás mégis

Mindig meghökkent –

Hogy minden tavasz más.

Van egy-két seb,

Ami összeférceletlen tátong.

Melyből soha nem lesz heg,

Mert hiába mondjuk annyiszor hogy megbocsátunk,

A szó éle mindig felsérti a sebet.

 
Itt vannak azok a kimondatlan dolgok

Amik, tudod, mint galambhulla a fűben,

Néha kés a levegőben,

Szemcse a homokgödörben…

De ott van, a kurva anyját!

És nem szól, nem, mert mért?

Mert magunk se tudjuk,

Mert az ember buta, s talán fél.

Pedig milyen bátran szidtam az anyját.

Lehet, hogy meg is verném az apját.

De nem mondom ki mi az.

S hogy nem érzem mi ebből az igaz?!

Sokszor az az ember a legodaadóbb,

Akivel a legjobban elbántak.

Kapott az élettől, hadd tanuljon,

Legyen belőle ember,

Nem baj, ha ateista!

Verjünk beléjük jó érzést.

Meg szeretetet.

Meg gyengédséget.

Ez kell ezeknek, nem boldog élet.

Csak hogy tudják a különbséget.

A gyengédség olyan,

Mint a vulkánból kifolyó láva,

Kitörés után.

Mint a tej, ami forrás közben

Ráfröccsen a bőrödre s ott hűl le

És csordul végig

Mint könny az arcodon

Mit csókkal szippant fel a szám

Mint könyv a polcodon

Mibe minden betűt valaki

Érzéssel vetett

Mint a zene, amiben az érzékiség

Tanítja a kitörő vágyat

Mert mi a pillanat feszültség nélkül

Mert nem igaz,

Hogy minden perc megvénül

Nem, hogy minden óra elévül

Te se hidd azt, hogy egy perc is elvétetett

Míg veled voltam

Ha nem is szóltál

S ha nem is szóltam

                                           
2008. 04. 10.