Sztavrogin
Asszonyokbl tpett llekdarabokbl
ll trnusodhoz jttem.
Egyre hatalmasabb vagy,
Ezer lbbal tornyosulsz flttem.
Ismers fl arcok,
Levegben csng, befejezetlen harcok
Csngnek lelkeden
S te azt hiszed, ettl leszel boldog!
Ht csak n rzem,
n, bolond, hogy milyen csf vagy?
Szemedben mr az rdg fnytelen lngja lobban
S nem az angyali tisztasg, amit szerettem.
Mirt?
Ki bntott?
Tn te magad?
Hogy milyen undokul makacs vagy!
Annyiszor krtelek,
Annyiszor fltelek...
Krtem, hogy rts meg engem!
Blcsebbnek kne lennem.
Pedig mg olyan fiatal vagyok.
Ltezel te egyltaln?
Te, ifju angyali rdg-herceg,
Nha mr olyan, mintha nem lennl.
S nha mg azt hiszem,
Hogy szeretlek.
Meghdtand egyetlen bartod
Hogy magasabbrl lthasd a vilgot...?
Te... ltom mr. Ht nem elegek neked a nk?
Vagy csak egyszeren mindegy?
Nem lenne baj...
Csak ne flnk gy tled.
Vagy ne szeretnlek.
(S sztlanul vrom, hogy nyjtsd a kezed
s felsegts engem, mint kirlyndet.)
2007.08.22. Balatonszrsz
|
AJÁNLOM AZ OLDALT