N�ha

N�ha szeretn�k az anyam�hben lenni,
Tal�n az�rt g�rnyedek �gy.
Szemem sz�ne vil�gomat festi,
Ez�rt s�t�tlik �gy?

Tan�tan�nak a percek,
Csak �n nem hallgatok.
Csend legyen, ember!
�gy m�r meghalhatok?

K�rdezek megint.
Agyam egy �rben forog - 
Nem k�rdezek semmit -
S m�r kezem se fog.

Eleny�szik az �rz�s a gondolatban,
A gondolat kihullik a sz� szitar�sein,
�n meg v�rom, h�tha �rtek m�g valamit,
 B�r a vil�g csak pillanatonk�nt val�di.

Minden r�gi, �sdi,
Miut�n v�gigh�z�dik a mindens�gen,
Az �rben, sz�lben,
Akaraton, t�n rem�nyen.

N�ha meg�rtem a szomor�akat,
De hazugok - mind �ttetsz� gondolat.
Lehet, keser�ek - de csak k�nnyeikt�l;
B�r mit besz�lek �n, ki tudja, hogy a r�zsaszirmok is
Keser�ek.

Menek�lj�nk szel�d k�nnyeinkt�l,
Morzsoljuk sz�t az eml�ket,
S fess�nk mindent k�dsz�n�re,
Ne halljuk meg elm�nket.

Mondd, m�rt v�gyunk mind a f�ldbe,
S fogadjuk el, hogy ennek v�ge,
Mik�zben m�g emberek is vagyunk?

2009. 04.