Szerelmes vers


Fázol? Paplan vagyok,
Bújj belém.

Sírsz? Párnád vagyok,
Elnyelem a könnyed
S nem szólok róla senkinek,
Senkinek.

Éhes vagy? Hát harapj belém
A legfinomabb falat vagyok
Mézes-ízű szájadban.

Szomjas vagy? Hadd legyek poharad!
Csak csókolva igyál belőlem,
Szorongathatsz is...
Csak össze ne törj.
Félek, szilánkom meg ne sértse finom kezed.

Fáradt vagy? Én kávéd vagyok,
Édesítem, s keserítem ajkad.
S ha lepihensz, kanapéd lehetek,
Gondoskodván, hogy pihenten ébredj,
Hogy tagjaid ne zsibbadtan legyenek,
S hogy rajtam pihegő arcodat karomban
Nehogy összegyűrje érdes huzatom.

Dühös vagy? Én vagyok az asztal,
Mibe belerúgsz, s a kötszer és a víz,
Melyek enyhítik sípcsontodban a jajló fájdalmat.
Szelíd-selymesen folyok, s melegen tekeredek
Lábad köré.

S ha álmos vagy,
Én, a víz mosom le rólad
A könnyeket, s az egész napot.
Mikor ágyba bújsz,
Ágyad vagyok
S lehűlt tested melegítem...
S ha elszunnyadsz, álmod vagyok.
Álmodban a virág, a rét.
S álmodban a nő,
A Szerelem.
S bársonyos szép bőröm cirógatod
A te bőröd meg csupa selyem.

2007. 08. 24. Balatonszárszó