te, én, ő
Taszítások és vonzások királya és úrnője vagy
A horizontok végtelenbe tekintő kapuinak őrszeme
Jégbe fagyott virágok és aszott combok szeretője.
Lüktetés két zengője közt
Én vagyok a kétely
Zenében a kiállás; az emésztő métely.
Forró vagyok, mint a vágy, s hideg, mint a hulla
Nagy vagyok, jelentős, mint számok közt a nulla.
Egy megnevezetlen viszonyítás;
Légüres térben ordítás.
Létemre nincs bizonyítás.
Érintése karcos hókristály-billogként ég a bőrbe;
Eleven, tiszta, puritán, pőre
Mocsokkal tanít tisztává, fülledté,
Megjelöl, eloroz, magadévá tesz;
Kulcsokat zár beléd, boncasztalára vesz,
S távolodó lépteinek ritmusára
Ásod ki magadból a kába,
Elfeledett kérdéseket.
2013.11.29.
|