Mi - magamban

A nap kicsordul, mint a méz
Arany könnyeket fest
És hullat szerteszét
S fénye ezüst tükörben tovább csillog

Csendes cseppek csurrannak homlokomra
Halovány fényű harmat fénylik lábamon
Alkony-színű  tükörben látlak magamban téged
Tükröződő lelked vakítóan fényes
És szent
Bennem még az ördög is.

Hangtalan angyalok suhannak
Fejeink felett
Nem érzed őket
Én érzem benned bennem.

Gyémántos medrű patakjaink
Csörgedeznek egymásba folynak
Lassan kortyolgatom - Veled - véred.

Együtt lépünk az édes mézbe
És süllyedünk mélyre, mélyre...
Egymás halálába fulladunk bele
S a veled lévő énem
Veled együtt pusztul el bennem
Veled együtt merül el
S él tovább a végtelenben.

2007.06.11. Kaposvár