Száraz

Száraz, mint a tüzet felejtő hamu
Mint a célt felejtő akarat
Száraz, mint a zagyva szavakat
Katatón kántáló könnyefogyott, falat
Kaparó sóhajt kiáltó
Önmagát rágó szárnytalan madarak.

Száraz, mint a sosem érintett nedv
Kedvetlen mint az elő nem vett kedv
El nem táncolt tánc
Egy láthatatlan ránc
Le nem írt betű,
Bánatba fojtott, tehetetlen derű.

Ki csalja most létre
E művi remeket
Ki csempész szemébe
Finom homokszemet

Ki érinti titkát
Gyöngéden és durván
Ki idézi meg 
A szűziest a kurván

Ki lesz atyja
Az ébredő vágynak
Ki királya a keménynek,
A lágynak

Ki az, aki játékával
Agyába férkőzik
És enyhe, durva bájjal,
Hol a titkot őrzik,
Csellel lopódzik be
S a kiszáradt kéjt
Észrevétlen ébreszti,
Mint hajnalcsillag az éjt.

2013.03.31.