Furcsa

N�zd, ahogy a vir�g csendesen eleny�szik

S ahogy ezt a f�k

Harmatot k�nnyezve n�zik

Nem sz�lnak, nem.

Hallgatnak.

�gy hallgatnak, ahogy �n,

�lve e b�rc tetej�n,

�s r�d gondolok.

�n semmit nem mondok,

Az ember olyan konok,

Szavakkal �lni nem lehet.

Csak mikor oly �rdemes a k�pzelet.

B�rmit is v�lsz,

B�rhogy is �lsz,

Tudom, az nem �n vagyok.

Hisz lassan �sszet�m�r�lnek a hangok,

Elfelejt�dnek a pillanatok,

Elillannak az illatok,

S tal�n m�r �n sem eml�kszem.

Furcsa ez, ez a k�pzelg�s,

S ez m�r biztos, semmi t�velyg�s,

Semmi hatalom vagy akarat.

Semmit nem �reztet

Semmi nem �rezteti m�r,

Csak �rz�dik.

Furcsa ez az �rz�d�s.

2008