Matrjosa
Forr a bossztl a vrem,
Mint pokol, oly forrn,
Mint tzvirg, oly pirosln
Mint vulkn, oly ervel
Szrny mocskos fekete dhvel.
S lelkem, mint gyngyvirg,
Oly fehr.
Mindentt bke, csend s nyugalom.
Taln szent s rtatlan vagyok.
Tisztelsz engem, de unsz.
Sohasem szerettl.
Mert ilyen tisztt, ilyen jt
Szeretni nem lehet.
S most irgalmatlan bnt elkvetve
Meglm az Istent,
n, sznt szndkkal, gy,
Ahogy megrdemeltem, gy,
Ahogy akartam, gy,
Ahogy akartad.
Vadllat van a lelkemben.
S ha ez jelenti azt, hogy felnttem...
Nem tetszik, elpuszttom!
Olyan lelketlenl, ahogyan megtettem azt...
Azt, hogy megltem az Istent.
2007.05.14. Kaposvr
|
AJÁNLOM AZ OLDALT