Matrjosa

Forr a bosszútól a vérem,
Mint pokol, oly forrón,
Mint tűzvirág, oly piroslón
Mint vulkán, oly erővel
Szörnyü mocskos fekete dühvel.

S lelkem, mint gyöngyvirág,
Oly fehér.
Mindenütt béke, csend és nyugalom.
Talán szent és ártatlan vagyok.
Tisztelsz engem, de unsz.
Sohasem szerettél.
Mert ilyen tisztát, ilyen jót
Szeretni nem lehet.

S most irgalmatlan bűnt elkövetve
Megölöm az Istent,
Én, szánt szándékkal, úgy,
Ahogy megérdemeltem, úgy,
Ahogy akartam, úgy,
Ahogy akartad.

Vadállat van a lelkemben.
S ha ez jelenti azt, hogy felnőttem...
Nem tetszik, elpusztítom!
Olyan lelketlenül, ahogyan megtettem azt...
Azt, hogy megöltem az Istent.

2007.05.14. Kaposvár