Sírj
Nem látok már, Összezavartak a könnyek Behunyom a szemem Nem várok már többet Az élettől, lennie sem kell már De mégiscsak van, Mégis valamire vár...
Csalódni az életben számtalanszor lehet, S akárhányszor érzed utolsó leheleted, Meghalni ez életben csakis egyszer lehet.
Mikor hazudnak neked, És te nem teheted, Hogy kiöntsd lelkedet Önmagadba öntöd minden sérelmedet. S ha egyszer mégis, igazán sírsz, Nem látszatból, s nem reményért, Sírj ki minden kételyt, Minden bántalmat. És fáradt fényed Kialszik azon az éjszakán, Hogy a másnap hajnalán Tiszta igaz fénnyel prédikáld A bizalmat, a reményt, S mindent, miben csalódtál.
2007.05.15. Kaposvár |