Tragikus hirtelens�ggel

N�ha az ember, de n�ha m�g �n is

Tragikus hirtelens�ggel h�zok vonalakat,

Hat�rokat pillanatok, zavart csendek ut�n;

Olykor dupl�t, de van, hogy szimpl�t, van, hogy �thatolhat�t,

Pap�rlapokra.

De olykor a vil�g massz�v� gy�lemlik,

Ahogy a sz�pen �rott lev�len elter�l a paca;

Szemtelen�l, f�kezhetetlen, mint a term�szet er�i

Rombolja a szavakat, s mikor v�get �r az

�nc�l� puszt�t�s, m�r nem is b�nom; j�kor j�tt,

Mint a csenget�s, amikor l�bad m�r az ablakp�rk�nyon…

… egy kegyetlen, �les villan�s a val�s�gb�l,

A muland�s�g, �s a megism�telhetetlens�gre val� eml�kez�s.

Egyre halkul� l�pteid is ilyenek.

A m�l� pillanat okozta p�nik, s a m�sik pillanat

M�r a melank�li��, az �nsajn�lat pihe-puha,

Imm�ron bevetetlen �gy�t k�n�lva.

P�nik a m�r felboml� �lel�s is, egy bizonytalan b�cs�,

M�gis ott nyugszik �l�nkben sz�rk�n, melegen

Sz�tv�laszthatatlans�gunk nyugalma.

S ki tudja, h�ny ilyen �lel�s �lelkezik egym�sba idegen�l

Benn�nk, s valah�nyunkban;

T�voli �lel�sek, kicsorbult �rint�sek;

Vad, ne nem v�gyott; v�gyott, de hideg kalauzok �k,

Akiket bele�l(el)�nk minden �rz�kis�gbe,

S megtal�lunk minden elv�l�sban, tal�lkoz�sban,

Elv�tett, vagy megtal�lt k�sz�n�sben,

Bel�tott, vagy eltitkolt vonzalomban;

T�glak�nt �p�l mozdulatainkba, rezd�l�seinkbe,

S a f�lledts�g-puhas�g� kem�ny, t�rhetetlen �njeinket

M�gis elengedj�k n�ha, hogy felold�djanak egym�sban,

S elmoss�k �thatolhatatlan, egy k�zzel, vagy egy

Idegen�l felejtett mosollyal h�zott hat�raikat.

2014. szeptember 2. Bp.