Félretett
Félretett szavakból induló
Kis patakok mostak ki téged belőlem
Fehér, táncoló porcelánbabákként
Törtek össze előttem
Egyenként, szomorúan táncolták halálba
A szerelem szemcséi magukat
Láttam összetörni kedves, fehér arcukat.
Félretett könnyek szárnyán
Utaztak aztán arcomon
A szilánkok, s ráncokat karcoltak
Amerre mentek, s csak nevettek hiába vívott harcomon.
Hallottam visszhangozni őket ezen az örök alkonyon
Elrepült volna, de csak szorítottam,
Mert csak ez maradt nekem ami a sajátom.
S csak nevetett, nevettek míg meg nem fojtottam.
Saját hangomon kacagtak, ez fájt a legjobban.
2012. 04. 07.
|