Szeretsz még?

      -    Szeretsz még?
- Milyen érdekesen változik a világ, figyelted már?
- Szeretsz még?
- Ha odafigyelnél, láthatnád, kérdezni sem kell már -
- Szeretsz még?
- Révbe ér ez a toposzban tutajnak nevezett én,
S vitorlázik majd a kék egén…
- Szeretsz még?
- Nem, nem mért szeretnélek,
Hol van már itt szükség bárki szeretetére?
- Szeretsz még?
- Egyedül vagyok, nem várok rád, se kemencét, se pandora-szelencét.
- Szeretsz még?
- Hányszor kérdezel olyat, mire úgyse válaszolnék, ha akarnék, mért kérdezel olyat amit magam sem értek..
- Szeretsz még?
- Nem!
- Szeretnél, ha én volnék te, s kérdezném naphosszat a kérdésemet, melyre úgyse kapok választ, ha megfeszülök, arcodra csapok, fejedre ütök, mire akkor sem kapok választ, ha könyvekbe merülök, ha fejedbe kerülök, ha naphosszat várok, a seggemen ülök, s csak figyelek, isten tudja mire, gondolatra, a semmire, ha úgy élnék, mint ki alszik, nem ért semmit, csak álmodik, akkor elhinném, hogy szeretsz.
Szeretsz még? Szerettél engem te már?
Vagy mi ez , mi volt -  a lelked vészjelzése – piros lámpa, vagy fehér. Másodpercenként.
Pereskedjünk, tessék, vesszünk össze, tessék, de én kérdezem minden percben órában:
Szeretsz még?
Elfáradsz, kérdezed : miért?
S én csak egyre kérdezem: szeretsz még?
S tudom, hogy nem ismerlek, csak várom, hogy kidobj;
Meg is verlek, vér fröcsög – a bordó falon meg se látszik.
S én kérdezem: szeretsz még?
- Igen.
- Gyáva vagy. Megijedtél, többé nem leszel te magad; sün, ki szép szavak tüskéit növeszti bőréből.
Hát ki itt az igaz?
Nincs tét, nincs vigasz, hát higgyek, amit akarok,
Higgy te, amit akarsz -
Ha elmész, már nem sírok,
S ha maradsz, se zavarsz.

2008.