Beléd költözöm
Neked adom magam,
Beléd oltom lelkem,
Hátha termése lesz
Majd más vidékeken.
Jó, hogy a részemet arathatják le majd,
S hogy holt csitító szavaim rejtik el majd a bajt.
S mikor csukott szemeidből,
Pilláid alól könnyek folynak végig
Arcodon,
Én leszek, ki vigasztallak,
S szólok hozzád hangodon.
Szeretetem anyai
És teljességben ölel,
Szeretetem szerelem,
S kebelemhez emel.
Nem lesz majd mi kell,
Mi szükség.
Lesz majd neked emlék-bőség;
Pillanatok, lelkek
- Percek, miket sose feledek –
Szavak, nyugtatóak,
Ölelések, altatóak,
Éjszakák, vigasztalóak.
Nézd, hiszen nem veszítettelek el,
Én csak egy mesét mesélek el.
Angyal, vagy Ember!
Gyönge fejed emeld fel
S a kétségbeesésből, mint puha ágyból,
Kelj fel.
Könnyed mint a tűz,
Kezem hideg.
Nyisd meg nekem,
De zárd be termeidet.
2008.08.07. Budapest
|