Hajnalban, k�d�s, hideg reggelen
Azt k�rted, hadd menj el.
�n elengedtelek.

V�rtalak t�ged fel�lt�zetlen.
Hideg, rideg, k�d�s teleken.

T�len �rkezt�l, t�len b�cs�zt�l.
�s hogyha k�rted, szabad utat kapt�l.

Ha f�zt�l, odaadtam neked kab�tom eg�sz�t,
Sz�vemnek, lelkemnek, cs�komnak meleg�t.

Ha f�lt�l, mindig szavammal b�ztattalak.
Mikor bajba jutott�l, testemmel �ll�tottam el�d v�d�falat.

M�gis, t�len �jra ment�l,
De vissza m�r sose �rkezt�l.

V�rtalak �n h�ban, t�lben,
hideg hajnalban �s v�szben.
V�rtalak vid�m, �de, kedves tavaszban, ny�rban,
Zord �szben.
S mindig �nnepl�ben.

V�g�l cip�m, dr�ga ruh�m elkopott,
Szememben a csillog� f�ny egyre csak halv�nyodott.

Elment�l, s hogy elment�l,
Nekem sebet nem okozott.
Hal�lom kedves reggel�n m�r
Eml�ked is elhagyott.