Egyforma

Hiába nézel,
Engem nem látsz,
Keresnél, de mindenütt
Zárt ajtókat találsz.

Fárasztó utakon jársz,
Tövig járod lábad
S a végén már csak vársz,
Magad magadba zárva.

Az emberek, mint barmok,
Tudatlanul élnek,
Azt mondják, bölcsek,
Azt mondják, kemények.

Üveges szemmel vegetálnak,
De mire várnak?
Megváltásra?
De mi lesz utána?

Hazug hitek,
Hazug harcok,
Remények,
Szomorú arcok…

Igazságtalan az élet-mondják
Minden csak igéret.
Támaszok vannak:
Istenek, hitek.
Az emberek így élnek.
Mások már, mint voltak:
Nem ösztönlények.

Életük végén már halottan élnek-
Nem várnak semmit-
Nincs hit, sem igéret.

Ezek vagyunk mi:
Döglött húsdarabok;
Cafatokra tépünk
Minden gyenge arcot,
S hisszük, hogy ezzel
Megnyertük a harcot.

Rám nézel, elmész.
Láttál már.
Tán félsz?
Nevetek rajtad.
Lehunyod a szemed,
S látod már,
Milyen egyforma…

2007. Kaposvár