Még itt vagyunk mi

Ti könnytelen szemekkel sírjátok végig
Azt, ami van, ami rút és vérzik

Ti nyál nélkül esztek
Szenvedés  lenyelnetek
Azt, mit hajdanán nagyon szerettetek.

Ti vér nélkül véreztek,
Bőr nélkül éreztek,
Kéz nélkül vertek.
Kéz nélkül vertetek.

De még itt vagyunk mi,
Mi, akiket kenyérnek néztek
Akikből évezredeken át
Csipegettetek.

Mi, kiket arra tanítotok,
Hogyan sírjuk végig
Azt, ami van, ami rút és vérzik
Könnyek nélkül,
Bezárva azt, mondván bent majd elévül
Azt, ami minket gyermekké tesz
Amiért a világ ad és vesz és lesz.