Esődal

Én csak futok
A Mennyek könnyei közt
A szél simogatja arcom
Az alkonyi nap utolsó sugarai érintik bőröm
Ez minden, amit érzek
Minden, amit érzek.

Könnybe lábadt szemeimmel
Már nem látok
Csak tovább futok
Már nem félek, hova jutok.

Szemeimet lehunyom
S csukva tartom
Egy könnycsepp végigfut az arcomon
S hogy hol vagyok nem tudom
Már nincs akaratom.

Könnyeimet eső édesíti
Fájdalmamat nincs ki érzi
Szavaimat nincs ki érti.

Én csak futok
A Mennyek könnyei közt
A szél simogatja arcom
Az alkonyi nap utolsó sugarai érintik bőröm
Ez minden, amit érzek
Minden, amit érzek.

És most mindent elfelejtek
Voltak, s lesznek keserűbb könnyek
Álnok ember! Szavaid súlyát sosem érzed
De nem baj, már én sem érzek.
A Béke csendje csillapítja lelkem.

S én csak futok.
S nem látja az esőben senki,
Senki hogyan sírok.

2007.05.16. Kaposvár