Szilánkok

Eszedben voltam –

Eszemben voltál.

Szerettelek?

Szerettél?

Darabokra hullott álmok,

Talán poharak, apró szilánkok,

Valaha ezen kellett volna járnom,

Biztos.

Mint biztos alapon.

De hisz’ mikor megrepedt már.

Ahogy lépteim elhagyták a hideg centimétereket,

Úgy hullott a mélybe minden pillanatban egy-egy szemcse,

Lassan építettük fel a könny-hegyeket.

De hogyan? És hogyan mondanám el őket,

Amikor őket csak érezni lehet?

Talán jobb lenne ha tudnád,

Hogy már én sem tudlak szeretni.

De a szilánkok továbbra is kemények,

Nem kell hozzájuk érnem,

Elég, ha csak nézem,

Azt, ahogy te bánsz velük.

Olyan, mintha megmarkolnám őket,

Hogy szétmorzsoljam,

Hogy bevájjam őket mélyen a húsomba,

A csontomba.

S ők csak lassan, finoman sértik fel a bőröm.

Tompán, mintha vajból lennék.

S a vér,

Az, amit tőled, és Tőle kaptam,

A meleg vér

Hidegen és kegyetlenül csordul ki

Gyermek-kezemből.

Én már szeretem ezeket a szilánkokat.

2008.05.03.