Szeretni is kevés
Mellettem elférsz
Kinyithatod ajtóid és
Ablakaid sem kell tovább
Zárva tartanod.
Az egész világ úgyis
Benned lakik és úgyis
Elmosódnak már a határaink ahogy
A könnycseppek elmossák
A papíron a tintát.
Kérdezés nélkül is elmehetsz.
Nem haragszom, ha nem szeretsz.
Szilánkokat gyűjtögettem eddig is,
Talán a te darabjaidat is megtalálom.
Én szeretem a halálom
A szerelemben, a hitben
Szeretek meghalni
Üres, fájdalmas semmikben.
Szeretni is kevés
Amikor megfojt az idő
és a közénk ékelt kegyetlen távolság.
Nem elég itt se szó, se sóhaj
A közfélelem étke lesz úgyis a bátorság.
Kérlelhetetlen egyedüli egészek vagyunk.
Egy soha létre nem jövő kovalens kötés.
Egy pályán kereng nyughatatlan agyunk
Távolságunk isteni tévedés.
Egymásra találva elfogy minden szavunk
Elvékonyodnak, elszáradnak és lehullanak mint a levelek.
Egymásra találva nincs több kérdés
A körvonalak, a ridegek, a merevek
Szilánkokra törve esnek szét, mint a tojáshéj.
S mi, a már látó találkozók
Puszta erőnkkel törjük szét
A száraz tudatlanság-burkokat.
2013.05.07.
|